ezt meglepően hamar lehozták

http://www.poet.hu/vers/45591

Bognár Gábor: A düh, a félelem és a kétségbeesés

Képzeld el, ha szembe szállsz a tengerrel!

menekvésed már a kopár sziklaszirt, melyen élni kín.

túléled vésznek gyilkos hullámát, sorsod elveszett újra írt mindent az ítélet.

felejtenél, lelked súlya hintázik őrzik a ciprusok

a csendet,

szigorú vigyázzba dermedten a hőségben.



Barátaid hajója keres, leled a végzet kezében -

bízol: - Nem adják fel sohasem.

Kétség minden nap, temetőd lesz-e a Nap?

- Miért nem éjjel temetünk? -

gyászolni, szeretni ...

Kétség susog, dobog, üvölt, mormog:

Kell-e a lét? A pusztulat nincstelenség peremén

menekvésed a temetőd,

ha késnek, ne is jöjjenek, neved karcolni sziklába?

minek?

Forrás: Poet.hu - versek